Sziasztok!
Különösebb hozzáfűzni valónk nincs a fejezethez max annyi hogy ezentúl megpróbálunk gyakrabban fejezetezni.Reméljük maradtak még olvasóink és minden komit nagy örömmel fogadunk.Ne féljetek kritikát írni de ha jó dicsérni sem:).
Pusz
Niky és Detty
4. fejezet
Különösebb hozzáfűzni valónk nincs a fejezethez max annyi hogy ezentúl megpróbálunk gyakrabban fejezetezni.Reméljük maradtak még olvasóink és minden komit nagy örömmel fogadunk.Ne féljetek kritikát írni de ha jó dicsérni sem:).
Pusz
Niky és Detty
4. fejezet
(Annabell)
Istenem, hogy lehet valaki ennyire...Áhhh. Nem hiszem el, hogy ekkora probléma, ha két ember, vagyis félig ember csókolózik, talán érzelmek nélkül. Annyira utálom, amikor ilyen önfejű. Nem szeretem, ha a fiúk veszekednek. Elismerem igaza volt Chrisnek, de ez akkor sem normális, hogy csak így itt hagy minket. De kár, hogy nem tudok rá haragudni, inkább még most is féltem. Ez a nyavalyás őrzői lélek. A pokolba vele!
Istenem, hogy lehet valaki ennyire...Áhhh. Nem hiszem el, hogy ekkora probléma, ha két ember, vagyis félig ember csókolózik, talán érzelmek nélkül. Annyira utálom, amikor ilyen önfejű. Nem szeretem, ha a fiúk veszekednek. Elismerem igaza volt Chrisnek, de ez akkor sem normális, hogy csak így itt hagy minket. De kár, hogy nem tudok rá haragudni, inkább még most is féltem. Ez a nyavalyás őrzői lélek. A pokolba vele!
Gondolataimból Dominic halk léptei szakítottak ki. Odajott hozzám a konyhába, és leült velem szembe.
-Nézd, ami történt...tudod én nem akartam, de úgy éreztem, te legalább annyira szeretnéd mint én, de ha nem szól....-mondta volna, de félbeszakítottam.
-Nem.....akartam, vagyis nem tudom, de most már mindegy. Remélem, nem üldöztem el örökre Christ.- mondtam, és felálltam az asztaltól, majd elindultam a szobámba, hogy ledőljek egy kicsit. Mielőtt felléptem volna az első lépcsőfokra, Dominic a karom után kapott. Maga felé fordított, és beszélni kezdett.
-Ami történt, az nem csak a te hibád. A bátyám mérhetetlenül önfejű. Azt hiszi, hogy csak neki lehet igaza, és csak ő mentheti meg a világot. Mindig csak hősködni akar, és marhaságokat beszél, de azt hiszem ezeket tudnod kéne. Mindegy is, nem kell vele foglalkozni... Ami kettőnk között történt az igazi volt. Az a csók, nem csak egy véletlen kilengés volt, hanem tele volt érzelemmel.-mondta, és ahogy ránéztem csak egyre tudtam gondolni.
-De mi van ha Chrisnek igaza volt?!-elindultam a lépcsőn felfelé, de még egy mondat erejéig visszafordultam. -Hány lánynak mondtad már ezt, csakhogy az ágyadba édesgesd őket?-kérdeztem mire az arcán olyat láttam amit még soha. Fájdalom. Láthatóan fájt neki, amit mondtam. Nem akartam megbántani, de biztos volt igazság abban amit mondtam. Mire megmagyarázhattam volna már csak azt hallottam, ahogy csapódik az ajtó.
-Nézd, ami történt...tudod én nem akartam, de úgy éreztem, te legalább annyira szeretnéd mint én, de ha nem szól....-mondta volna, de félbeszakítottam.
-Nem.....akartam, vagyis nem tudom, de most már mindegy. Remélem, nem üldöztem el örökre Christ.- mondtam, és felálltam az asztaltól, majd elindultam a szobámba, hogy ledőljek egy kicsit. Mielőtt felléptem volna az első lépcsőfokra, Dominic a karom után kapott. Maga felé fordított, és beszélni kezdett.
-Ami történt, az nem csak a te hibád. A bátyám mérhetetlenül önfejű. Azt hiszi, hogy csak neki lehet igaza, és csak ő mentheti meg a világot. Mindig csak hősködni akar, és marhaságokat beszél, de azt hiszem ezeket tudnod kéne. Mindegy is, nem kell vele foglalkozni... Ami kettőnk között történt az igazi volt. Az a csók, nem csak egy véletlen kilengés volt, hanem tele volt érzelemmel.-mondta, és ahogy ránéztem csak egyre tudtam gondolni.
-De mi van ha Chrisnek igaza volt?!-elindultam a lépcsőn felfelé, de még egy mondat erejéig visszafordultam. -Hány lánynak mondtad már ezt, csakhogy az ágyadba édesgesd őket?-kérdeztem mire az arcán olyat láttam amit még soha. Fájdalom. Láthatóan fájt neki, amit mondtam. Nem akartam megbántani, de biztos volt igazság abban amit mondtam. Mire megmagyarázhattam volna már csak azt hallottam, ahogy csapódik az ajtó.
Gratulálok Annabell! Mindenkit elmarsz magad mellől, de mért pont azokat kell először akiket a legjobban szeretsz?
Hogy lehetek ilyen hülye!?Felmentem a szobámba, majd becsaptam magam után az ajtót. Megkerestem az mp3 lejátszómat, bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és lefeküdtem az ágyba. Éreztem ahogy könnyezik a szemem, de nem foglalkoztam vele, csak a dübörgő zenére figyeltem. Próbáltam minden hangszert beazonosítani, legalább addig sem járatom máson az agyam.
Dob, gitár......
(Christian)
Fogalmam sincs hogy hova, csak mentem amerre az út volt. Ennyire még sose voltam csalódott, és persze dühös. Kicsit kezdtem megnyugodni, hogy már egy ideje nem éreztem újabb fejfájás közeledtét, valószínűleg azért mert már nem voltam annyira dühös, mint amikor eljöttem otthonról.
Hogy lehetek ilyen hülye!?Felmentem a szobámba, majd becsaptam magam után az ajtót. Megkerestem az mp3 lejátszómat, bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és lefeküdtem az ágyba. Éreztem ahogy könnyezik a szemem, de nem foglalkoztam vele, csak a dübörgő zenére figyeltem. Próbáltam minden hangszert beazonosítani, legalább addig sem járatom máson az agyam.
Dob, gitár......
(Christian)
Fogalmam sincs hogy hova, csak mentem amerre az út volt. Ennyire még sose voltam csalódott, és persze dühös. Kicsit kezdtem megnyugodni, hogy már egy ideje nem éreztem újabb fejfájás közeledtét, valószínűleg azért mert már nem voltam annyira dühös, mint amikor eljöttem otthonról.
Miközben hajtottam végig az úton, láttam hogy a kocsi reflektora megvilágít valamit az út szélén. Megálltam, hogy megnézzem ki, vagy mi az.
Leparkoltam az út szélén, és kiszálltam. Elindultam az összegömbölyödött alak felé.
Amikor odaértem, megdöbbenve láttam, hogy egy ember az. A ruhája szanaszét volt szakadva, és csupa vér volt mindenhol, és amikor felnézett láttam, hogy egy lány az. Istenem, mi történhetett vele? Amikor felnézett egy szót kántált folyamatosan, de én nem hallottam így közelebb mentem.
-Vért, vért, vért-mondta mire én megdöbbenve néztem riadt szemeibe.
-Tessék? Nem tudok vért adni. Figyelj el tudod mondani, hogy mi történt veled?-kérdeztem miközben levettem a kabátomat, és ráterítettem.
-Autó, fekete autó. Csattanás,vér, vér.-mondta, és bennem összeállt minden. Én tettem ezt vele. Én ütöttem el. De ez lehetetlen, én azt hittem hogy valami más volt, mert amikor kiszálltam a kocsiból, akkor nem láttam ott sem holttestet, sem semmi mást. Ez lehetetlen. Istenem! A francba is, már csak ez hiányzott! Mindegy, kórházba kell vinnem, mielőtt valami komolyabb baja lesz. Bár azt kétlem, hogy lehet valami ennél komolyabb.
-Nézd be kell vinnem téged egy kórházba. Megtudhatnám a neved?-kérdeztem leguggolva elé.
-Nem, nem vihetsz kórházba. Nem teheted ezt. Én....én veszélyes vagyok. Érzem.-mondta riadtan. Közelebb mentem hozzá, és segíteni akartam neki felállni, de ő elhúzódott.-Ígérd meg, hogy nem viszel kórházba!-mondta, és próbált minél több erőt sűríteni ebbe az egy mondatba.
-Elütöttelek, muszáj lesz valakinek megvizsgálnia. Lehet, hogy eltört valamid, vagy belső vérzésed van.-mondtam, és nyúltam felé.
-Ígérd meg!-ha segíteni akarok nem vitázhatok vele, majd valamit kitalálok.
-Rendben. De, valamit akkor is kell csinálnunk! Még nem mondtad, hogy hogy hívnak?! -mondtam, és már hagyta, hogy felsegítsem. Karjaimba kaptam, és a kocsi felé vettem az irányt.
-A nevem Léa Stone. A szüleim meghaltak. Tizenkilenc éves vagyok, és csak átutazóba vagyok Scottwillben.-mondta, majd a vállamra hajtotta a fejét.
-Vért, vért, vért-mondta mire én megdöbbenve néztem riadt szemeibe.
-Tessék? Nem tudok vért adni. Figyelj el tudod mondani, hogy mi történt veled?-kérdeztem miközben levettem a kabátomat, és ráterítettem.
-Autó, fekete autó. Csattanás,vér, vér.-mondta, és bennem összeállt minden. Én tettem ezt vele. Én ütöttem el. De ez lehetetlen, én azt hittem hogy valami más volt, mert amikor kiszálltam a kocsiból, akkor nem láttam ott sem holttestet, sem semmi mást. Ez lehetetlen. Istenem! A francba is, már csak ez hiányzott! Mindegy, kórházba kell vinnem, mielőtt valami komolyabb baja lesz. Bár azt kétlem, hogy lehet valami ennél komolyabb.
-Nézd be kell vinnem téged egy kórházba. Megtudhatnám a neved?-kérdeztem leguggolva elé.
-Nem, nem vihetsz kórházba. Nem teheted ezt. Én....én veszélyes vagyok. Érzem.-mondta riadtan. Közelebb mentem hozzá, és segíteni akartam neki felállni, de ő elhúzódott.-Ígérd meg, hogy nem viszel kórházba!-mondta, és próbált minél több erőt sűríteni ebbe az egy mondatba.
-Elütöttelek, muszáj lesz valakinek megvizsgálnia. Lehet, hogy eltört valamid, vagy belső vérzésed van.-mondtam, és nyúltam felé.
-Ígérd meg!-ha segíteni akarok nem vitázhatok vele, majd valamit kitalálok.
-Rendben. De, valamit akkor is kell csinálnunk! Még nem mondtad, hogy hogy hívnak?! -mondtam, és már hagyta, hogy felsegítsem. Karjaimba kaptam, és a kocsi felé vettem az irányt.
-A nevem Léa Stone. A szüleim meghaltak. Tizenkilenc éves vagyok, és csak átutazóba vagyok Scottwillben.-mondta, majd a vállamra hajtotta a fejét.
Még pár lépést tettem, és a kocsinál voltam. Befektettem Léat a kocsi hátsó ülésére, majd én is beszálltam. Elindítottam a kocsit, és megfordultam egy kis utcába, majd elindultam vissza a házba. Az út csendesen telt, de mielőtt még odaértem volna a házhoz Léa felébredt.
-Jó reggelt, vagyis inkább estét mert este van. Hogy vagy?-kérdeztem
-Jól, köszönöm. Kérdezhetek valamit? - harapta be az alsóajkát félénken
-Hát persze! - vontam vállat
-Hogy hívnak?-kérdezte.
-Christian Rossi, van egy testvérem Dominic, és van egy barátunk Annabell, hozzájuk megyünk most.-mondtam, és egy pillanatra hátrafordultam, hogy minden rendben van-e vele.Végig pörgött az agyamon mind az ami történt. Csak akkor vettem újra észre egy furcsa részletet.-Hogy értetted azt, hogy vért szeretnél?-kérdeztem tőle.
-Sehogy.-mondta szűkszavún.-Felejtsd el amit akkor mondtam!-felelte, és láttam a visszapillantó tükörben, ahogy az ablakhoz ül, és meredten bámul kifelé. Valamit eltitkol! Bárcsak tudnám hogy mit! Majd kiszedem belőle ha jobban lesz.
-Jó reggelt, vagyis inkább estét mert este van. Hogy vagy?-kérdeztem
-Jól, köszönöm. Kérdezhetek valamit? - harapta be az alsóajkát félénken
-Hát persze! - vontam vállat
-Hogy hívnak?-kérdezte.
-Christian Rossi, van egy testvérem Dominic, és van egy barátunk Annabell, hozzájuk megyünk most.-mondtam, és egy pillanatra hátrafordultam, hogy minden rendben van-e vele.Végig pörgött az agyamon mind az ami történt. Csak akkor vettem újra észre egy furcsa részletet.-Hogy értetted azt, hogy vért szeretnél?-kérdeztem tőle.
-Sehogy.-mondta szűkszavún.-Felejtsd el amit akkor mondtam!-felelte, és láttam a visszapillantó tükörben, ahogy az ablakhoz ül, és meredten bámul kifelé. Valamit eltitkol! Bárcsak tudnám hogy mit! Majd kiszedem belőle ha jobban lesz.
Miközben ezen törtem a fejem, megérkeztünk a házhoz. Kiszálltam, odamentem hozzá, hogy segítsek neki. Megpróbált egyedül kievickélni a kocsiból, de a lábai még nagyon gyengék voltak az álláshoz, ahogy a járáshoz is. Megint a karjaimba kaptam, és úgy vittem be a házba.
(Dominic)
Ezt nem hiszem el! Hogy mondhatta ezt? Végre azt érzem, hogy valakit szeretek, és tényleg képes lennék odaadni érte mindent, erre ő meg így a lelkembe gázol! Tudom, egyszer régebben már elcsesztem vele, de az még nem ok arra, hogy így megbántson. Igaz, hogy nem én vagyok a becsületesség mintaképe, tényleg sokat hazudok, és sok lányt csábítottam már el ezzel a szöveggel, de én is megváltozhatok. Sőt, meg is szeretnék! Azt hiszem, elegem van nőkből.
A bátyám, és Annabell, már évek óta próbálnak a helyes útra terelni, de én mindig minden prédikálásnál megvontam a vállam, és otthagytam őket. Talán, nem kellett volna. De most majd örülhetnek. Elmegyek egy régi ismerősömhöz, majd ő segít megváltozni. Jobb lesz nekem nélkülük, megvárom az átváltozást, és aztán elmegyek, minél messzebb vagyok tőlük annál jobb....
