Guerra Mondi'-Első fejezet

Sziasztok!Itt a várva várt első fejezet.Nem lett valami hosszú és eseménydús éppen ezért szeretnénk hogy ha kapnánk egy-két kommentet biztatásképp.Jó olvasást és előre is köszönjük:

Niky és Detty!

Hajnali 3 van, és én megint nem tudok aludni. Már csak körülbelül 27 napunk, és 21 óránk van hátra hogy ráébresszük a testvéremet, hogy nem lehet félvállról venni azt a tényt, hogy vagy jók leszünk, vagy rosszak. Mi, az az én és, az őrzőnk aktívan ténykedünk az ügy érdekében. De sajnos azt kell mondanom, hogy mindhiába hiszen, Dominic most is épp valahol egy csapat részeg fajankóval bulizik. Sajnos abban is biztos vagyok, hogy már nem egy lányon van túl. Édes Istenem hányszor mondtuk neki, hogy ez az életmód nem vezet jóra. Igazából egynek örülök, mégpedig annak, hogy legalább nem mindig hullarészegen jön haza. Vannak józan pillanatai is. Egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy utánamegyek hazahozom, és bezárom, hogy menekülni ne tudjon.

Csak telnek a percek, de még mindig nincs itthon. Mi lehet vele?

-Jó, kész elég volt utána megyek-mondtam magamnak azzal felkaptam magamra egy nadrágot meg egy inget és leügettem a lépcsőn. Lent Annabell-az őrzőnk-épp a konyhában tevékenykedett. Odamentem a bejárati ajtó mellett lévő kis asztalhoz és felkaptam a kocsikulcsot. A kulcscsörgésre Annabell rögtön mellettem termett és kérdőn nézett rám.

-Nem bírom tovább! Az agyamra megy, hogy folyamatosan csak a baj van vele. Én tudom, hogy mi történik ha nem fejezi be ezt a viselkedést, ő viszont nem. Vagy tudja, csak éppen nem érdekli. Próbálom megvédeni, de képtelen vagyok rá, ha folyamatosan ellenáll. Többek között elegem van abból is, hogy ebben a házban több nő járt mint ahány lakója valaha volt. Szóval most utána megyek, hazahozom, és bezárom egy olyan helyre ahonnan akkor sem szabadul ki, ha a feje tetejére áll.- keltem ki magamból. Soha nem volt ínyemre ha egy nővel kiabálnak de most annyira ideges voltam hogy azt is elfelejtettem ki vagyok. Szeretem a testvérem és nem akarom hogy valami olyan történjen vele amit később megbánhat a bohém életmódja miatt.

- De azzal se fogsz semmit elérni, ha most utána mész. Csak dühös lesz, és vitatkozni fogtok. Az pedig egyikőtöknek se lenne jó.

- Nem érdekel. Hazahozom, és kész. Az ő érdekében teszem, és nem jó kedvemből. Nem csinálnám ezt elhiheted, de nem engeded más kiutat. Elegem van. Mindenből. - már indultam volna, de megragadta a karomat.

- Én is megyek. Én vagyok az őrzőtök, tehát megyek. - megráztam a fejem

- Nem lehet. Ezt nekem kell elintéznem, de azt megígérhetem, hogy vigyázunk magunkra. - fogtam meg egy pillanatra a kezét, majd eltrappoltam mellette.

Még mindig dühöngve vágtam ki a bejárati ajtót, majd elindultam a kocsi felé és beszálltam és magamra csaptam az ajtaját.Sebességbe tettem majd a gázpedálra helyeztem a lábam hogy utána tövig nyomhassam azt. Nehezemre esett az utat figyelni, és nem a gondolataimba mélyedve átkozni, Dominic életvitelét. Nagyon gyorsan mentem, az út menti fák egyetlen függönyt alkottak, mikor elhaladtam mellettük. Nem sokat kellett mennem és már be is értem a fővárosba. Lelassítottam. Már nem az utat néztem. Egy nagy fekete Audit kerestem. Ugye a drága tesókám szereti költeni a pénzüket, ezért vett magának egy akkora autót amibe, vagy hatan elférnek. Mivel apánk elég nagy vagyont hagyott ránk, így mondhatni mi vagyunk a legtehetősebbek a városban.

A gondolataimba merülve szeltem a város, míg megláttam a hatalmas Audit, és mellette egy padon Dominicot amint épp egy nővel gusztustalanul nyalják-falják egymást. Rögtön elöntött a düh, megálltam majd kipattantam a kocsiból, odarohantam párosukhoz és letéptem a nőt a testvéremről.

- Te meg mit akarsz itt öcsi? - kérdezte kábultan. Gyanítom, hogy halvány lila gőze sincs róla, hogy hol van, vagy hogy kivel. Felrángattam a padról majd a kocsihoz húztam. Hallottam amint éppen a pokol legsötétebb bugyraiba küld. Nagyon remélem, hogy egyikünk sem kerül oda.....

Beültettem a kocsiba majd én is beültem mellé. Begyújtottam és kilőttem. Az ablakok le voltak húzva így mindenfelé Dominic piától bűzlő szagát lehetett érezni. Borzalmas volt.

- Már megint részeg vagy. - szűrtem a fogaimon keresztül.

- És akkor mi van? Van miből nem? Minek a pénz, ha nem azért, hogy elköltsük?

- Nem folytathatod ezt tovább! Tudod, hogy mi lesz ebből. - kábultan rám nézett.

- Nem vagyok egy angyal Crhristian... - összehúzott szemöldökkel néztem rá. Nem vesződtem vele, hogy tovább beszélgessünk, inkább az utat figyeltem, és magamban őrjöngtem. Folyamatosan motyogott valamit míg végül el nem aludt. Iszonyatosan dühös voltam rá. Hogy lehet ilyen felelőtlen?

Nem sok időbe telt, és már a házunk előtt parkoltam, Dominic még mindig aludt. Mire kiszálltam a kocsiból Annabell már ott is állt a másik oldalon és épp a testvéremet emelte ki.

- Fektesd le, kérlek, és készítsd az ágya mellé vizet, és egy kis gyógyszert. Valószínűleg holnap megint szüksége lesz rá. - Annabell bólintott. Odamentem hozzájuk, kivettem a kocsi kulcsot a zsebéből, majd elindultam a városba.